FN Blog / Szivárványharcos / Fogkefeháború
Nyomtatás Betűméret
Fogkefeháború 2007-05-30 15:23:32
Nem lehet tudni, kivel maradhatsz egyedül. Nincsenek tanúk. Sehol nem vagy biztonságban. Egy vitorláson nehéz elrejtőzni, pláne, ha vadásznak rád. Valaki mindig figyel a hátad mögött…

Tegnap este nyolckor, közvetlenül a vacsora után előkerült egy nagy színes szalmakalap. A szalmakalapban sok kis apró fecnin, huszonhat név. Mindenkinek húznia kellett belőle, innen indult minden. Aztán megtudtuk a játékszabályokat. Mindenki vadászik valakire. A fegyver: a fogkefe. Az ellenség kiiktatása: egy gyengéd koppintás a homlokra a fogkefével. Tanúk nem lehetnek, csak akkor érvényes. Így senki nem tudja, ki játszik és ki nem. Mindenki gyanús, mindenkinél fogkefe van. Akit lekoppintottak, köteles átadni a nevet, akit neki kellett volna lekoppintania. Valaki csak a végére ér, ha mást nem, egyszer csak megszerzi a saját nevét.

Reggel van, 7.30-as ébresztő. Lars, a német búvároktató az ügyeletes ébresztő, és elég fura módszere van. Most komolyan, már többen észrevettük. Merthogy az ébresztésnek is vannak ám módozatai, mindenki másképp csinálja. Lesley, például hangosan kopogtat az ajtón, és nagyon jó kedélyű hangon, üdén, frissen, beszól az ajtóból: Szép jó reggelt! Ébresztő, süt a nap!

Ettől már úgy el is indul az ember napja, és van is kedve felkelni. Képzeld el, hogy az igazak álmát alszod, jó mélyen. Egyszer csak valaki besurran a szobádba, egészen közel hajol és belemondja az arcodba: jóreggelt! Hát jó, hogy frászt kapunk. Ez az említett utóbbi módszer, Emilsét a szakácsnőnket igencsak kezdte kihozni a sodrából, és eldöntötte, ha még egyszer ez történik, hát ő bizony nem áll jót magáért, és odakészít valami meglepetést az ajtóba a „besurranós” ébresztőnek. Pontosan nem tudom mi történhetett, de ma már Patrick, a francia önkéntes volt az ébresztő, semmi különös, átlagos kopogtatós jóreggelttel.

Balek vagyok. Bent ülök a hajó irodaszobájában a gépem előtt, és mindenki olyan furcsán viselkedik, méregetnek, nevetgélnek. Oldalra nézek, és látom két-három fogkefe is hever az asztalon. Ettől bevágódik, hogy elkezdődött a háború és én balek, lenthagytam a fegyverem. De hogy fogok visszajutni, tuti elkapnak az úton, és nekem Slade-et, az ausztrál rádióoperátort kell homlokon koppintanom. Úgy döntök, maradok egy picit, mert hárman is vannak az irodában, tehát szemtanúk mellett biztonságban lehetek egy darabig.

Hirtelen tumultus támad, Francois telefonál, ketten betódulnak az irodába, hátrafordulok, hogy mi a fene van, és tessék. Homlokon koppintottak. Még csak 20 perce vagyok ébren, de máris kiestem. Pont senki nem nézett oda, így nincsenek tanúk. Mint utóbb kiderült, a társaság fele a reggeli álmatagság első félórájában kikoppintódott, és még most sem lehet tudni, ki van játékban. Talán majd holnapra kiderül. A radar üres. Talán a tenger is. Most úton Málta felé. Változás következik.


Cimkék: fogkefe, hajó, játék
33 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

1. Jadeye 2007-06-12 12:00:04
Gihihihihiiii... :) Ez mekkora már :) Asszem átrágom magam a többi bejegyzésen is. :)

Üdv, Kővári Peti

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Kövesse az FN-en a Greenpeace „csatahajója”, a Rainbow Warrior 40 napos harcát az illegális tonhalhalászat ellen. Mózes Szabina, a hajó sajtófőnöke és egyetlen magyar utasa napról napra beszámol blogján a tengerrel és a tonhalkalózokkal folytatott küzdelemről. A tét nagy: ha semmi nem változik, a tenger farkasai örökre eltűnnek.

Korábbi postok

2007. május
2007. június

Keresés

Blogértesítő - Szivárványharcos

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről